A krém szó eredete
Az etimológia kifejezés az „igaz értelem” és a -lógia, „tudománya” szavakból tevődik össze. Az etimológia avagy szófejtés, szónyomozás a nyelvészet egyik ága, mely a szavak eredetével foglalkozik; illetve szűkebb értelemben maga a szó eredete. Régi szövegeken és más nyelvekkel való összehasonlításon keresztül rekonstruálható a szó története – mikor terjedtek el a nyelvben, hogyan változott az alakjuk, jelentésük, és mi az ősszó.
Krisztus és a krém
Ki gondolná például, hogy Jézus „vezetékneve”, a Krisztus és a krém között is van etimológiai kapcsolat. A Krisztus valójában nem neve, hanem állandó jelzője Jézusnak, ezért is lehet előtte a leghagyományosabb nyelvváltozatokban is névelő: Jézus, a Krisztus, mint István, a király.
A Krisztus a görög [khrisztosz]-ra vezethető vissza. Természetesen a latin közvetítette, ezért -us a vége, nem -osz, mint például Homérosz. A khrisztosz a héber’felkent’ fordítása, a görög [khrió] ’ken’-ből képzett melléknév.
Ugyanebből az igéből származik a khríma ’kenet’, amit később a khrízma alak váltott fel, ez került tovább a latin chrisma [krizma] alakon keresztül a többi európai nyelvekbe. A magyarban főleg a katolikusok és ortodoxok használják a krizma szót a keresztelőkön és bérmáláskor alkalmazott olajra. A krizma olívaolaj és balzsam megszentelt keveréke.
Eredet [balzsam < ómagyar: balzsam, balzam < görög: balsamon (balzsam) < arab: balszan, baleszan (balzsamtermő cserje neve) < héber: baal-szemin (legjobb olaj)]
Eközben a ’tejszín’ jelentésű gall [krama] szó is bekerült a latinba cramum alakban. A két szó hangalakja is, jelentése is hasonló volt, ezért összevegyültek. Ma több európai nyelvben is találkozunk a leszármazottjukkal: francia crème [krem], angol cream [krím], spanyol crema, finn kerma, török krema és természetesen a magyar krém.
A magyar krém elsősorban ’kenőcs’ jelentésben használatos, ’tejszín’ értelemben nem (igaz, a jégkrém-ben szerepet játszhat ez is). Az angol cream-et viszont mindkét jelentésben szokás használni, bár liturgikus használatra él a chrism [krizöm] is. A franciában a kettő hangalakja egybeesik, csak a helyesírás tartja külön őket: crème [krem] ’tejszín’, de chrême [krem] liturgikus ’kenőcs’, mint a magyar krizma.
Forrás: Nyelv és tudomány; wikipédia
Mi köze a kenőcsnek a gennyhez?
GENY, GENNY Fehéres, sárgás sűrű folyadék. Geny a keny, ken (mint kenyődő, kenődő, kence) szó zöngésen ejtett változata, ugyanis a genny kenődő valami. E szó áll a ganaj, ganyé, a régies kettős magánhangzóval: guano szóban is. Érdekes, hogy már nem érezzük tudatosan a genny és a ganyé szóazonosságot, de mégis egyenértékűen használjuk: „ganyé ember” = „genny alak” („genyó”). A Czuczor-Fogarasi értelmező szótárban ez áll a geny, keny szóról: „Mindkettőnek eredeti gyöke pedig a szétömlést, olvadást jelentő en v. eny, mely megvan az enged, enyik, enyek, enyekes, enyészik, enyv szók gyökeiben s a k itt is mint több más szóban előlehellet (előhang). Értelme: valamit bizonyos híg, ragadós anyaggal dörzsöl, mázol, hogy nyirkossá, puhává, fényessé tegye, vagy szépítse, vagy enyhítse, gyógyítsa stb.
Forrás: http://www.frigkiado.hu/nehany-szo-jelentese
A Kiss Gábor sorozatszerkesztette etimológiai szótár szerint a ken és kendő szavak eredete az alábbi:
ken[1138 tn. (?), 1372 u.] Ismeretlen eredetű. A történettudományi és vallási műszóként használatos igekötős felken [1416 u.] az avatási szertartás egyik mozzanatán, az olajjal való felszentelésen alapul. Ide kapcsolódik a kenetszármazék is [1372 u.]. A szintén igekötős elken’<ügyet, bajt, hibát> elsimít’ [1524] a kenegy korábbi ’töröl; dörgöl’ jelentéséből [1416 u.] alakult ki. A kence [1802] nyelvújítás kori származék.
kendő[1237 tn. (?), 1558] Szófajváltás eredménye, a régi nyelvi kend’töröl’ ige (vö. ken) -őmelléknévi igenév-képzős alakjából főnevesült. A régiségben gyakran a kendő keszkendő ’törlőkendő’ [1558] szószerkezetben használták. A kendőz [1613] -z igeképzővel alakult.
Kendő
Ma általában olyan ruhadarabot jelent, melyet a hideg ellen vállunkra szoktunk vetni vagy nyakunkra csavarni, s melyet egyszerűbb asszonyok fejükre is kötnek. De ez csak újabbkori jelentésváltozás eredménye, mert kendő eredetileg azt jelentette, hogy, törlő ruha, törülköző, s a Székelyföldön még ma is ezt jelenti. Eredeti jelentését és képzése módját tekintve, nem lehet egyéb, mint melléknévi igeneve a kend vagy ikesen kend-ik igének, amely a köznyelvben ma már nincsen ugyan meg, de a régi magyar nyelvben közhasználatú volt, s a népnyelvben néhol (pl. a Székelyföldön/Szatmár, Zala megyében) még ma is él. Ennek pedig az a jelentése, hogy, törül és törülközik. Pl. a Pontiánus császárról szóló XVI. sz.-i híres széphistóriában olvassuk: »Az atyám vizet tart mosdanom, és anyám keszkenőt kendenem«. Ez a kend ige olyan -d képzős gyakorító továbbképzésé a ken igének, amilyenek pl. tol, bök, döf mellett told, boltod, döföd. Már ebből is sejthetjük, hogy a kend alapszavának, a ken igének sem lehet eredeti jelentése a mai köznyelvi ;schmieren, ungo jelentés, hanem eredetileg ennek is azt kellett jelentenie, hogy ,törül’. S csakugyan, megtaláljuk e jelentése nyomait a régi nyelvben is. Ott pl. az egyik közlő följegyzése szerint azt mondja az anya a gyermekének : >Kend meg {= törüld meg) kincseském az orkádat ( = orrocskádat)«.
Végeredményként tehát azt mondhatjuk, hogy kendő eredetileg olyan ruhaféle volt, mellyel őseink kendették magukat vagyis törülköztek. De a kendőkét vagyis törülköző ruhákat idővel más célokra is kezdték használni (különösen a hideg vagy a napsütés ellen való védekezésre, de meg egyéb háztartási célokra is), s ezért azt a kendőt, melyet csakis a nedves kéz vagy az arc letörlésére használtak, megkülönböztetésül másfajta kendőktől, törülköző kendőnek kezdték nevezni. Ennek törülköző jelzője aztán jelentéstapadás következtében főnévvé vált, s így már egymagában is azt jelentette, hogy ’törülköző kendő’. De ennek következtében aztán már csakis olyan ruhadarabokat neveztek kendőnek, amelyekkel az emberek — nem szokták magukat kendeni!
Volt azonban a kendő szónak régi magyar nyelvünkben még egy más jelentése is, t. i. az, hogy arckenőcs, arcfestő szer. Ez is a ken igének gyakorító kend származékán alapul, de ennek nem a régibb ,törül’ jelentésén (mint a fennebbi törülközésre való kendő), hanem már későbbi ,schmieren, ungo‘ jelentésén. Ez a kendő szó ma már elavult (kiszorította az arcfesték és az idegen eredetű smink és krém) de a belőle származó kendőz ige még ma is őrzi az emlékét. Pl. kendőzi az arcát azaz keni-feni, mázolja, festi, és átvitt értelemben kendőzi vkinek a hibáját azaz takargatja, szépíti.