Hírlevél feliratkozás

Íratkozz fel hírlevelünkre, hogy ne maradj le újdonságainkról




    newsletter
    newsletter

    A napcsókolta bőr mítosza

    Az előző blogposztban szó volt arról, hogy a nap nélkülözhetetlen az életünkhöz és számos jótékony hatással bír. A túlzásba vitt napsugárzás pedig káros, amit kerülni szükséges. Na de nézzük ezt a túlzásba vitt napozást, egyáltalán honnan jutottunk el odáig, hogy eszményítsük a barnára napozott bőrt?
     

    A barnulás

    A reneszánsz korában egészen a múlt század elejéig még az arisztokrácia bőrszíne a fehér volt, nem dolgoztak a napon és kímélték magukat a kétkezi munkától. Ebben a korban a nők kesztyűket és napernyőket is hordtak, hogy megóvják bőrüket.

    Aztán jött Coco Chanel, és ez egycsapásra megváltozott. A gazdagság új filozófiája szerint, ha megteheted, hogy a tengerparton napozz és szép barna bőröd legyen, mert nem kell állandóan dolgoznod, akkor jó módúnak számítasz. Így vált korunk nagy divatjává és a jómód szimbólumává a barna bőr. Annyira, hogy egy új üzletág épült arra, hogy akkor is barnulhassunk, ha épp nem süt a nap, azaz éjszaka és télen. A barnító fénycsöveket már körülbelül egy évszázada feltalálták, és az USA-ban az 1980-as évektől kezdve alkalmazták is, a szoláriumok itton viszont csak jóval a rendszerváltás után terjedtek el.

    Természetesen történetünk a fehér bőrű európai és amerikai kúlturközeget érinti, az ő alapvetően fehér bőrükről szól. A feketék bőrszíne a világosbarnától az egészen feketéig terjed, a bőr magasabb melanintartalmának köszönhetően. Amíg a nők a nyugati világban szeretnek barnulni, addig Ázsiában a porcelán fehér bőr a divat és a napi rutinjuk legfőbb lépése is a fényvédelem.

    Az öregedés jelei kevésbé látványosak és csak később kezdődnek a sötétebb bőrön. Ez a bőrtípus a magasabb melanin tartalma miatt jobban véd az UV sugaraktól. A világos bőrt jobban károsíthatja az UV- sugárzás, így a fehérebb bőrű nők hajlamosabbak a napsugárzással kapcsolatos bőrelváltozásokra, mint a szeplőkre, a ráncokra, és a száraz bőrre.

    A napsütés és a szolárium megoldás lehet egy-két bőrproblémára, azonban a barnult bőr nem az egészséget jelenti valójában, hanem mindössze a bőr védekező mechanizmusát a káros sugarak ellen. Maga a barnulás abból áll, hogy a bőrünk legalsó hámrétegében a melanociták festékanyagot, melanint termelnek, hogy védekezzenek a sugárzás ellen. A melanin UV-sugárzás hatására oxidálódik és besötétedik, így javul az UV-elnyelő képessége – ezzel védi a bőr többi sejtjét a sugárzástól. Ebből ered tehát, hogy a barnulás tulajdonképpen bőrkárosodást jelent. 

    A naptejek születése ….

     

    A megfelelő fényvédelem az ókori kultúrákban ernyőkkel, kalapokkal, gyógynövény kivonatokkal és ásványi porokkal történt. A cink oxidot évszázadok óta használják mivel visszaveri az UV sugárzást, de a fehér réteget okozó hatása miatt nem népszerű.

    A modern idők naptejeit gesztenyefa kivonatból kezdték gyártani az 1910-es években, elsőként Zeozon márkanévvel. Az 1930-as években megjelent az Ambre Solaire napolaj, amelynek sokkal könnyebb volt az alkalmazása. A következő években számos különféle vegyi anyagot vezettek be fényvédő célokra: tanninsav (1925), benzil-szalicilát (1931), para-aminobenzoesav-származékok és fenilimidazol-származékok (1942), antranilsav (1950), különféle cinnamátok (1954), klorokin 1962), benzofenonok (1965) és azóta még sok más vegyi anyag. A fényvédő készítményekhez használható vegyi anyagok listája ma is kiterjedt.

    Mára pedig eljutottunk oda, hogy egyre több kémia fényvédőről derül ki, hogy nem csak a bőrünkre káros, hanem a környezetre is. Mexikóban és Hawaii-on betiltottak bizonyos kémiai fényvédőket, amelyek a kutatások szerint hozzájárulnak a korallok színtelenedéséhez, végső soron pusztulásához. A korlátozás a kémiai fényvédők azon fajtáira irányul, melyek oxibenzont tartalmaznak, amely a naptejek leggyakoribb összetevője. Az oxibenzon és az oktinoxát károsítják a legjobban a korallokat, elősegítik színtelenedésüket, szétroncsolják DNS-állományukat.  Nagyon elterjedt összetevőről beszélünk, több mint 3500 különböző naptej és napolaj tartalmaz ilyen anyagot. Ha a korallokat és vízi élővilágot féltjük, akkor érdemben merül fel a kérdés, hogy ezek az anyagok hogyan hatnak az emberi szervezetre?

    … és bukása

    Több kémiai fényvédő hatóanyagról derült ki, hogy megzavarják a belső elválasztású mirigyek működését, magyarán megbolygatják a hormonháztartásunkat és emiatt kockázatosak. A legtöbb terhelő adat az oxibenzon nevű hatóanyagról áll rendelkezésre, mely ösztrogénként viselkedik a testünkben, és felhalmozódik az emberi szervezetben. Szintén felhalmozódó, nehezen bomló fényvédő a sajnos hazánkban is elterjedt oktinoxát. Ez a hatóanyag állatkísérletek szerint hat a pajzsmirigyhormonokra és a szaporító szervekre.

    Az oktokrilén nevű gyakori fényvédő elősegíti, hogy a bőrön UV-fény (napsütés) hatására veszélyes szabad gyökök keletkezzenek, aminek többféle egészségügyi kockázata lehet.

    A naptejek szabályszerű használata során azokat nagy mennyiségben és rendszeresen kellene felvinni a bőrünkre, ezért ezek a hatóanyagok is nagy mennyiségben szívódhatnak fel. Szerencsére nem kötelező ilyen naptejet használni.

    A kémiai szűrőket használó naptejek alternatívái lehetnek még a fizikai szűrőket tartalmazó termékek. A fizikai fényvédők közül jelenleg kettőt ismerünk, a cink-oxidot és a titán -dioxidot, mindkettő természetben előforduló vegyület. A fényvédők összetevőiként mindkettőt mikro és nano szemcsés méretben is használják. A mikroszemcsés méretben fehér réteget képeznek a bőrön, ez okoza népszerűtlenségüket. A fehér réteg problémára a nanorészecske formátum jelentene megoldást, ebben a nano méretben viszont már képesek felszívódni a véráramba. Bekerülve a vérbe pedig egyrészt nehezen tud kiürülni, másrészt az immunrendszerrel való kölcsönhatása révén gyulladásos és sejtkárosító reakciókat válthat ki.

    Számos tudományos vizsgálat foglalkozott a nanorészecskék naptejek révén véráramba történő bekerüléséről, aminek a végeredménye a mai napig vitatott, de az egyértelműen kijelenthető, hogy használatukat a száraz, sérült, gyulladt bőrfelületen érdemes kerülni.

    További veszélyforrásuk, hogy a cink-oxid ás titán-dioxid mindkét szemcseméretben az UV hatására szabad gyökökre bomlanak, ezáltal károsítva a bőr védőrétegét alakító fehérjéket, lipdeket.

    Na de mit tehetünk, hogy védjük a bőrünket, egészségünket és a környezetünket is a káros napsugaraktól? A következő blogban kiderül.

    Képek forrása: pexels.com
    You don't have permission to register