Hírlevél feliratkozás

Íratkozz fel hírlevelünkre, hogy ne maradj le újdonságainkról




    newsletter
    newsletter

    Az erdő, mint szuperorganizmus

    Az erdők minden évszakban lenyűgöző látványt nyújtanak. A szépségükön kívül a sajátosságaikról is sok érdekességet lehet ma már megtudni, például a wikipédiáról is. Az elméleti ismereteken túl pedig az erdőfürdőzés az, ami jót tesz testnek & léleknek egyaránt.

    Az összetartás

     

    A természetes állapotú erdők olyan szuperorganizmusok, amelyekben (legalábbis) az azonos fajú fák kapcsolódnak egymáshoz, és közös ellátó, illetve hírközlő rendszert hoznak létre. Ennek két módja ismeretes:

    – közvetlen kapcsolat a szomszédos fák gyökereinek összenövésével;

    – közvetett kapcsolat a fákkal mikkorhizás kapcsolatban élő gombákon át.

    A közös ellátó rendszer (a lombokból a gyökerekbe visszajuttatott cukoroldat megosztása) lehetővé teszi, hogy az egészséges fák „kisegítsék” aktuálisan rosszabb állapotú társaikat. Ez a „segítőknek” is közvetlen érdeke, mivel az erdő kiritkulása lerontja annak sajátos mikroklímáját. A rendszer szélsőséges esetekben 400–500 éve kivágott fák tönkjeit is életben tarthatja, mivel azok a közös gyökérrendszerből továbbra is fel tudják szívni a szükséges tápanyagokat. A kapcsolódások nem véletlenszerűek. A növények meg tudják különböztetni fajtársaik gyökereit az idegen fajokéitól — sőt, saját gyökereiket fajtársaikétól is (Wohlleben, 2015). Bár csak a gyökerek nőnek össze egymással, a lombkoronák kapcsolatának is megvan a jelentősége. Amikor egy fa ágai elérik szomszédainak ágait, nem nőnek tovább, de vastagodnak és erősödnek. Ennek eredményeként a vihar a magányos fáknál nehezebben dönti ki az egymás mellett állókat, mert az eltérő magasságú, tehát más-más frekvenciával rezgő-hajladozó fák kölcsönösen megtámasztják egymást (Wohlleben, 2015).

     

     

     

    Természetközeli erdőgazdálkodás

    Az ember a természet erőforrásaiból biztosítja a megélhetését, és ennek érdekében gazdálkodik a környezetében és a környezetével. A megújuló, környezetkímélő energiaforrások között a fás szárú növények fontos helyet foglalnak el. A szükségletei kielégítése érdekében az ember évszázadok óta használja, gazdálkodik az erdővel.

    A mai kor erdészének legfontosabb feladata, hogy a meglévő favagyonnal hosszú távra előrelátva gazdálkodjon, hogy a társadalom erdő iránti igényeinek mind magasabb fokú kielégítése mellett a favagyon sem mennyiségben, sem értékben ne csökkenjen, és a gazdálkodás lehetősége a jövő nemzedékei számára is fenntartható maradjon.

    Jelenleg a magyarországi erdők 350 millió m³ fakészlete évente 11 millió m³-rel gyarapszik a fák növekedése révén, a fakitermelés pedig 7,8 millió m³, tehát a fakészlet folyamatosan gyarapszik.

    Az erdők tudatos hasznosítása az erdőgazdálkodás. Az erdőkből származik az építő- és tűzifa döntő többsége. Az 1972-es erdészeti világkongresszuson Buenos Airesben magyar javaslatra fogadták el az erdők funkcióiról szóló tételt. Eszerint az erdők szolgálják a termelést, védő hatásuk van, és egyúttal szociális, jóléti szerepüknek is eleget tesznek. Az erdő jellegétől, elhelyezkedésétől és a társadalmi-gazdasági igényektől függ, hogy ezek közül melyik a meghatározó, elsődleges.

    A hazai erdők nem önfenntartó környezeti rendszerek: jelenlegi formájukat több évszázados emberi beavatkozás, gazdálkodás alakította ki. Éppen ezért csak szakszerű erdőgazdálkodással tarthatók fenn. A fenntartható erdőgazdálkodás alapvető célja az erdő védelme annak érdekében, hogy az megőrizze biológiai változatosságát, termő- és felújuló képességét, megfeleljen a társadalmi igényeknek.

    Védelmi és gazdasági erdők

    Erdeink mintegy harmadának elsődleges funkciója védelmi. Fő típusaik a természetvédelmi oltalom alatt álló, ún. védett erdők és a természeti környezetet vagy létesítményeket védő erdők. A védő erdő jellemzően 20–100 m széles és több mint 200 m hosszú. Az erdők védik a

    – a talajt a lezúduló csapadékvíztől, lassítva a vízmosások mélyülését

    – a mezőt a szél káros hatásaitól

    – a vadakat az életkörülményeiket fenntartva

    – az ivóvíz-bázisok (tározók, tavak, források) vízkészletét mennyiségi és minőségi szempontból

    – a partokat, az árvízvédelmi töltéseket, gátakat védi a hullámveréstől és a jégtől, a folyók, csatornák partján segítenek elkerülni a káros szivárgásokat, szabályozzák a talajvízháztartást

    – a településeket, mind településen belül és kívül, javítva az egészségünket és közérzetünket

    – a tájképet, a természeti táj egységét, szépségét őrzik.

    A 20. század közepéig az erdőgazdálkodás fő célja a fa kitermelése volt. Az ún. ültetvény-erdők rövid vágásfordulóval kezelt, nemesített, vagy az adott tájegységben nem őshonos fafajokból álló, többnyire intenzíven művelt faállományok. Főbb típusaik:

    – az energierdőket az utóbbi időben főleg tűzifa előállítására telepítik

    – magtermesztő állományok, ültetvények, vadaskertek

    – kimondottan gazdasági céllal telepítik a karácsonyfatelepeket

    – ipari alapanyagot állítanak elő a bot, vessző és díszítőgally termelésére telepített erdőkből, ilyen például a fűzvessző telep.

    Közjóléti erdők

    Az erdei élőhelyek kutatása, a szakemberek állandó továbbképzése és az erdei iskolák rendszere is hozzájárul ahhoz, hogy még jobban megismerjük az erdő funkcióit és dinamikáját, az ökoszisztémák és az emberi jólét összetett kapcsolatait, valamint az emberi tevékenységek és az erdőgazdálkodás kölcsönhatásait. A közjóléti funkción belül lehet az erdő:

    – gyógyerdő, amely a gyógyintézet területén, valamint annak környezetében levő erdő;

    – parkerdő, a sport, turisztika és üdülés céljára kijelölt üdülőerdő;

    – tanerdő, melynek elsődleges célja korszerű szakmai ismeretek átadása, fejlett munkakultúra és környezettudatos szemlélet kialakítása, elősegítve ezzel a diákok összefüggésekben történő gondolkodását;

    – kísérleti erdő, ahol vegetáció- és élőhely-kutatással, élőhely-rekonstrukcióval foglalkoznak.

    Ma már egyre jobban terjed itthon is az erdőfürdőzés kultúrája. Ez természetesen csak nevében vizes program, utalva arra, hogy belemerülhetünk az erdő szépségének mélyére, rejtelmeibe. Az erdőfürdő egy olyan relaxációs program, amely során a természet közelsége ellazít és energiával tölt fel bennünket. Az erdőfürdő alkalmával mélyebbé és nyugodtabbá válik a légzésünk, általánosságban jobban érezzük magunkat és nyugodtabbá válunk.

    Ma már bizonyított tény, hogy az erdőfürdő csökkenti a stresszt, a szorongást, a depressziót, az alvászavart, a vérnyomást, a kortizol nevű stresszhormon szintjét, a pulzusszámot, erősíti a koncentrációt és az immunrendszert. A természetben eltöltött idő javítja mentális teljesítményünket és kreativitásunkat.

     

    Képek forrása: pexles.com
    You don't have permission to register