Amikor 2019-ben elindult az L.A. Signature natúrkozmetikai webshop, nagyon sokan kérdezték, hogy tervezek-e kozmetikusokat megkeresni, hogy az én termékeimmel dolgozzanak. Kapásból rávágtam – kvázi átgondolás nélkül –, hogy nem, mert az én álmom egy olyan szalon volt, ami csak a szépségről, a pihenésről és a feltöltődésről szól. Csupa pozitív dologról. A kozmetikában viszont vannak kellemetlen, fájdalmas dolgok is, mint például a nyomkodás.

Amikor a belváros szép részein láttam üresen álló üzlethelyiségeket, mindig eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó is lenne egy gyönyörű kis referencia szalon, ahol a termékeket meg lehetne vásárolni, és ügyes masszőr szakemberek végeznének szépítő és fiatalító arcmasszázst a termékekkel. Ahol a betérő vendéget itallal kínálják, és a belépéstől a távozásig az összes figyelem a vendég jó közérzetére irányul.

Persze ez az álmodozás nekem valahol a „de jó lenne, ha megnyerném a lottóötöst” szintjén volt. Nem is igazán gondoltam ezt megvalósíthatónak – pláne, hogy általában a Szabadság téren egy hatalmas, több száz négyzetméteres, üresen álló, volt banki üzlethelyiség láttán képzeltem el először, „ha bármit lehetne” címszóval.

Ez inkább csak egy álmodozó, átsuhanó gondolat volt a fejemben. Magam sem gondoltam ezt túl komolyan, és amúgy is olyan sok új és ismeretlen feladattal járt a vállalkozás és a webshop elindítása, hogy a mindennapi teendők el is sodorták ezt az álmot. A webshopot még javában irodista koromban indítottam el, a munka mellett volt bőven mit csinálnom és tanulnom. Ismerkednem kellett a marketinggel, amitől úgy féltem, mint a tűztől.

Aztán különböző marketinges szakemberekkel elkezdtem együtt dolgozni, mert éreztem, hogy én ehhez kevés vagyok. Hiába, ez is egy külön szakma. Jó bornak is kell a cégér.

Az egyik szakértő javasolta, hogy „ha Mohamed nem megy a hegyhez…, akkor ideje lenne felkeresni a célközönséget, kezdjük el a piacozást, mert ott lesznek a vásárlók”.

Irodista közegből ez olyan nagy falatnak tűnt, hatalmas komfortzónából való kilépésnek és lelki tehernek, de ha ezt kell csinálni, akkor ezt kell csinálni. Hajrá. Kezdődött megint az újratervezés: tanulás, kitelepülés, stand tervezése, felépítése, elemek beszerzése, hatalmas izgulások legyőzése… majd 2020 márciusában az első siralmas piacozási élményt követően pár napra rá kitört a Covid.

Újabb újratervezés: online jelenlét erősítése mégiscsak. Azt sem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Közben a munkahelyemen már egyre jobban éreztem, hogy nem vagyok a helyemen – csak épp nem nagyon tudtam, hova válthatnék. Egy újabb marketinges szakemberrel való együttműködésnek köszönhetően végre javuló tendenciát mutattunk.

Aztán teltek a napok, hónapok, évek, és én ott voltam, hogy utálom a munkahelyem. Innen a marketing tanulásába menekültem, és emiatt elég sokat ültem a gép előtt. Egyszer csak – isteni sugallatra, véletlen szerencsének vagy a sors kezének köszönhetően – szembejött velem egy arcmasszázs-tanfolyam hirdetése.

Mindig is jártam valamilyen masszázsra, gyártottam a környezetemnek ajándék arcmasszázs kupont, és amit én a kozmetikustól kezelés közben eltanultam mozdulatot, azzal a tudással masszíroztam én is. Mindig mondták, hogy milyen jól csinálom, pedig csak csináltam, ahogy diktálta az érzés – és egy percig sem foglalkoztam a dicsérő szavakkal.

És akkor az arcmasszázs-tanfolyam hirdetésnél beugrott, hogy mi lenne, ha tét nélkül elmennék. Nem veszítek vele semmit, majd meglátom, mi sül ki belőle – nem kötelező ezzel nekem semmit kezdeni.

Ez a tanfolyam nem került sokba, egynapos volt, és így rászántam ezt a kis időt és pénzt, hogy megismerkedjek az alapokkal.

Mivel ott is mindenki azt mondta, hogy milyen ügyes vagyok, és milyen jó kezem van, és én is jól éreztem magam, csak nem hagyott nyugodni a gondolat. Felmentem a legnagyobb ingatlanos portálra, hogy a kiadó üzlethelyiségek áraival képbe kerüljek. Nem akartam hinni a szememnek, mikor megláttam, hogy nem csak csilliókért vannak kiadó kisebb üzletek – mert valamiért a fejemben ez élt.

Talán itt volt az a pillanat, 2022 év vége felé, amikor ténylegesen elkezdtem játszani a gondolattal, hogy „mi lenne, ha megcsinálnám magamnak az arcmasszázs stúdiómat?” A kozmetikusok olyan kis időtartamban masszíroznak, a teljes testes masszőrök pedig nem tisztítják le az arcot arcmasszázs előtt, hanem a test részeként folytatólagosan masszíroznak – akkor is, ha ki van sminkelve az ember lánya. Ez ott motoszkált végig a fejemben: úgy lenne jó, ha ezt a kettőt megfelelően ötvözném, és a futószalagos vendégkezelés helyett egy vendégfókuszú, élményszámba menő kezelést kínálnék.

Na és akkor ez az elképzelés annyira befészkelte magát a fejembe, hogy a gondolatok elkezdtek összerendeződni tervvé, azokból kinőttek a feladatok, amiket tettek követtek. Párhuzamosan elindult a felmondás és leszámolás a régi munkahelyemen, az üzletkeresés, a berendezés kialakítása, további arcmasszázs-tanfolyamok elvégzése, gyakorlás a barátnőkön és ehhez időpont-egyeztetés, valamint maga a szolgáltatások kialakítása – felépítésben, időben, árban.

Mire mindennel megvoltam, a szolgáltatáscsomagokat véglegesítettem, a stúdióban a helyére került az utolsó berendezési tárgy is, és egy nagyon izgulós videóval hírül adtam a nyitás tényét – 2023. április végét írtunk. Így született meg az én arcmasszázs stúdióm.